Gyermekvállalással kapcsolatos blokkok

Általában mindenki életében eljön az a pont, mikor megjelenik a vágy a gyermekvállalásra, mert megtaláljuk azt a párt, aki mellett megvan a szükséges érzelmi biztonság, vagy egyszerűen bekapcsol a fajfenntartó ösztön. Ideális esetben ez a két dolog még egybe is esik. Mi lehet az oka, ha mindezek ellenére a kívánt gyermekáldás mégsem érkezik meg? Különösen kétségbeejtő gond ez, amikor ráadásul semmi kimutatható orvosi ok nem indokolja a sikertelenséget. A számmisztika szerint a teremtés folyamata három lépésből áll: először van az egy, aztán az egyből kettő lesz, végül a kettőből három. Először egyedül vagyunk. Egyedül kell önmagunkká válnunk, vagyis magunkat megfelelő állapotba hozni ahhoz, hogy jól tudjunk kapcsolódni a párunkhoz, akivel aztán közösen tudjuk létrehozni az utódunkat. A gyermekvállalással kapcsolatos, orvosilag nem igazolható blokkok esetén érdemes végig gondolnunk, hogy a kívánt teremtés folyamatának melyik lépcsőfoka hibádzik nálunk? Az elakadás az „egyben” van? Vannak olyan önmagam elől is rejtett félelmek, gátló minták, melyek feltárásra és feloldásra várnak? Például: Biztos, hogy jó apa/anya lennék, hiszen az én apám/anyám sem volt az. A „kettővel” nem stimmel valami? Lehet, hogy párban élek, de tudat alatt egy másik személyhez kötődöm olyan szorosan, hogy az az ember, akivel gyermeket szeretnék, már nem fér hozzám? Férfiaknál az anyához, nőknél az apához való kibillent kötödés lehet ilyen gát, amikor a gyerek valójában nem válik le a szülőről. Tehát tulajdonképpen már az „egy” sem jön teljesen megfelelően létre. Mi a gondom a „hárommal”? Van hely az életemben a „három” számára gyerek formájában? Ha nincs, tudok, illetve valóban akarok helyet készíteni neki? Tedd rendbe teremtésed lépcsőfokait, vagyis indítsd be Énerőműved!