Tisztánlátás
Mindannyian vágyunk a tisztánlátásra. Arra, hogy világosan lássuk, mi a probléma, hogyan keletkezett, és hogyan tudjuk megoldani. Ilyen képesség birtokában teljes bizonyossággal tudnánk, mikor, mit kell tennünk, hogy önmagunk, vagy szeretteink életét jobbá, békésebbé, boldogabbá tegyük. Egy ilyen tudás mint valami szupererő felemelhetne minket az életünk kihívásait, buktatóit, megpróbáltatásait jelentő fák fölé, hogy végre megláthassuk az erdőt. Szuperhősként egy magasabb nézőpontba emelkedhetnénk, ahonnan a káosz helyett már látható a rend.
Az önmagunkat, és az életünket érintő tisztánlátás valójában nem más, mint képesség arra, hogy egy nagyobb perspektívába helyezve önmagunkat rá tudunk látni egy adott kérdés jelenére, múltjára és jövőjére. Egy másik, szélesebb nézőpontot kell találnunk, hogy önmagunkat tulajdonképpen téren és időn kívül helyezhessük. A kilátás a hegy lábánál egészen más, mint a hegy csúcsáról. Minél magasabbra emelkedünk, annál kisebbnek tűnik minden, és láthatóvá válnak a nagyobb összefüggések.
A tisztánlátást – mint a téren és időn kívül emelkedés képességét – legtöbben természetfeletti tudásnak ismerjük, amit csak varázslók, sámánok, megvilágosodott bölcsek képesek elérni. Ez a képesség azonban minden emberben ott nyugszik, és tudatos, kitartó munkával működésbe hozható. Ha ezt a lehetőséget képesek vagyunk „demisztifikálni”, vagyis a misztikum, ezotéria, az elérhetetlen természetfeletti világból áthelyezni saját, természetes világunkba, akkor megtapasztalhatjuk, hogy az önmagunkat és az életünket érintő tisztánlátás ugyanúgy megtanulható, akárcsak az írás-olvasás képessége. Ezáltal önmagunk szuperhősévé válhatunk. Mindehhez vitathatatlanul bátorság, és felelősségvállalás kell, hiszen a megszerzett szupererőt el is kell tudni bírni.
Múlt-jelen-jövő a tisztánlátás végett
Képzeld el, hogy álmodban emelkedni kezdesz! Először megpillantod önmagadat, kívülről. Önmagad felett lebegve rálátsz arra az emberre, aki jelenleg vagy, és megelevenedik előtted – akár egy mozifilm – ennek az embernek az élete. Nézed, hogy hogyan él, mivel, kivel küszködik a mindennapjaiban, meg azt is, miben leli örömét. Már most lenne egy pár tanácsod a számára, mit, hogyan kellene másképpen csinálnia. De hogyan tudnád eljuttatni neki ezt az üzenetet úgy, hogy meg is értse? Ehhez még hátrébb kell lépned, és nem csak ezt az egy epizódot megnézni, hanem a sorozat előző részeit is, amik az előzményeket tartalmazzák. Figyelmesen végignézed, és még jobban érted már, hogyan jutott oda, ahol most tart, és azt is, miért nem látja azt, amit látnia kellene. Már nem egy általános jó tanácsot tudsz neki adni, hanem a saját életére szabott, pontosan neki címzett tanácsot.
Álmában megsúgod neki, amit te már tudsz: fel kell ismernie, hogy ami a múltjában történt vele, okozója, kiváltója volt annak, aki ő most a jelenben. Vagyis a múltja hozzá tartozik. Még akkor is, ha sok fájdalmas emlékkel van teli, akkor is a része és építőköve a jelenének. Nem tagadhatja meg, mert akkor önmaga egy részét tagadná meg. Legyen bármilyen nehéz is a múltja, valahogyan túlélte azt, ha eljutott a jelenig, és ami nem pusztít el, az ugyebár erősebbé tesz. Ha a múltját elfogadja – ahelyett, hogy szégyellné, megtagadná, vagy eltitkolná –, ráébredhet arra, mennyi erő van benne, ami már eddig is számtalan nehézségen segítette túl. Amint ráismer a múltjában rejtező, a múltjából fakadó erejére, megvilágosodik előtte, hogy a jövő ezek után már nem jelenthet különösebb akadályt. Ettől kezdve erejét, amire a múltja miatt tett szert, tudatosan használhatja majd arra, hogy a jövőben már ne csak túléljen, hanem éljen is, méghozzá pontosan olyan életet, amilyet szeretne.
Felébredsz, és furcsán „egyben” érzed magad. Mindenféle érzések kavarognak benned, melyek mégis harmóniába rendeződnek. Majd észreveszed, hogy akár a felhők közül a nap, egy kép kezd felsejleni előtted a jövődre nézve.
