Szenvedély: amitől a szürke színessé változik

Mindenkinek kell valami az életben, ami örömöt ad. Kellenek továbbá célok, amiért érdemes nap, mint nap felkelni. Szükséges egy erős belső motiváció, egy érzelmi motor, ami erőt ad megküzdeni a célunkért. És szükség van a katarzis átélésére, amit a célunk elérésekor tapasztalunk meg. Ha ez mind megvan, minden porcikánkban érezzük, hogy élünk, és hogy ez az élet jó. A felsoroltak tulajdonképpen nem mások, mint a pszichológiai értelemben vett szenvedély ismérvei. Spirituális értelemben a szenvedély eszköz az ember egyik rendeltetésének eléréséhez, az isteni teremtőerő megtapasztalásához, ami egyfajta egységélményen keresztül érhető el. Fogantatásunkkor a két ivarsejt egyesül, és egységük egy új minőséget – minket – hoz létre. Sejtjeinkben hordozzuk ezt az élményt, emléket, és életünk során újra és újra át szeretnénk élni más és más formában az eggyé válást valamivel, ami egy új minőséget hoz létre. A különvetettségből az isteni egységbe vágyunk ugyanis vissza, ezért ki akarunk egészülni valamivel, vagy valakivel. Minden ember számára egyedi, hogy mi jelenti számára a szenvedélyt, az isteni hajtóerőt, aminek segítségével mindenféle csodákat teremthet az életébe. Például amivel a szürkét színessé, de legalábbis végtelen árnyalatúvá változtathatja. Neked mi a szenvedélyed?

Szenvedély és szenvedés egy tőről fakad?

Nyelvtanilag a szenvedés és a szenvedély egy tőről fakad, és nem csak a magyar nyelvben. A legtöbb európai nyelvben a „szenvedély” jelentésű szó a latin „passio” szóból ered, melynek jelentése szenvedés. A szó eredete mutatja nekünk, hogy a jelentés mindenképpen erős érzelmet takar. Erős és igen összetett érzést. Van benne szenvedés, félelem, áldozat, megadás ugyanakkor határtalan boldogság, öröm, kielégülés, teljessé válás és megváltás. Nagyon vékony a határvonal a szenvedély és a szenvedés között. A szenvedély, az „isteni mozgatórugó” segítségével olyan új minőségeket teremthetünk, melyek mind saját magunk, mind mások hasznára válnak, de legalábbis nem ártanak senkinek. Amint azonban a vágyaink olyan dolgokat teremtenek, melyek a saját egészségünkben, testi-lelki-szellemi jól-létünkben kárt okoznak, vagy ezt teszik másokkal, a szenvedély nem tölti be isteni rendeltetését, és csupán a szenvedés marad. A káros szenvedélyek rabbá tesznek, mert irányítják az embert, míg a szenvedélyt az ember irányítja. A karriervágyaink, párkapcsolati álmaink, anyagi elképzeléseink meddő szenvedéssé válnak csupán mindaddig, ameddig fel nem ismerjük, hogy azt az erős érzelmet, amivel ezekre a dolgokra vágyunk hogyan fordíthatjuk elsősorban önmagunk, továbbá mások javára szolgáló teremtő energiává. Vágyok egy autóra, egy társra, egy távoli utazásra, stb. Mit árul el a vágyam rólam? Mire van valójában szükségem? Miben építene ez engem? Ártalmas lenne-e bárkire nézve? Milyen erősen és kitartóan vagyok hajlandó küzdeni érte? A szenvedés és a szenvedély egy tőről fakad, de ha te irányítasz, eléred a megfelelő végződést.

Szenvtelenül
Szenvedélyesnek lenni érzelmek nélkül nem lehet. A szenvedélyesség előfeltétele az erős és mély érzelmek átélésének képessége. Mindenféle érzelemé: pozitív és negatív érzelmeké egyaránt. Sokszor megesik azonban, hogy egy intenzív negatív érzelem, vagyis érzelmi trauma hatására az ember úgy dönt, hogy lemond az érzelmekről. Vagyis annak érdekében, hogy ne fájjon, ne féljen, ne legyen szomorú, megalázott, kiszolgáltatott, elhagyott, stb., érzésteleníti magát. Úgy dönt, hogy egyáltalán nem akar érezni, mert akkor legalább rosszul nem fogja többé magát érezni. A pillanatnyi biztonságvágy annyira erős, hogy nem számol azzal, milyen árat kell hosszútávon fizetnie azért, hogy az érzelmekkel együtt olyan pozitív érzelmekről is lemond mint boldogság, szeretet, szerelem, öröm, elégedettség, stb. Az érzéstelenítéssel önmaga egy részét egy üvegfal mögé zárja. Ez a rész ott van, de még sincs ott. Mindennel szemben, ami eddig az érzelmekkel volt kapcsolatos az életében, kívülállóvá, külső szemlélővé válik. Egy megfigyelővé az üvegfal túloldalán. Az agyával tudni fogja, hogy él, de már nem fogja érezni. Az eszével tudni fogja, hogy bizonyos helyzetekben mit lehet érezni, mert emlékezni fog rá, régen hogyan érzett. És a pozitív érzelmek előbb-utóbb elkezdenek majd hiányozni. Megpróbálja hát mindenféle pótszerrel, pótcselekvéssel kizárólag a pozitív érzelmeket visszacsempészni az életébe:”Gyerekkoromban a szüleim sosem figyeltek rám, sosem dícsértek, a munkámban viszont sikeres vagyok, ott mindig pozitív visszajelzést kapok. Ezért még többet fogok dolgozni, hogy még többet kapjak.”; “Az alkohol sosem hagy el, mint a szerelmem, akkor veszem magamhoz, amikor akarom, és még jó kedvem is lesz tőle.” stb. Ezek a helyettesítők azonban soha nem tudják megadni azt az érzést, amire az ember vágyik, ami az “igazi”. Hosszútávon tehát csak egy valódi megoldás létezik: az érzéstelenítés feloldása. Hiszen milyen lehet az élet, ha nem érzed, hogy éled?

Érzelmi stresszoldás

Pszichológiai kutatások igazolták, hogy a szenvedélyes emberek sikeresebbek céljaik elérésében, elégedettebbek az elért eredményekkel, tartalmasabb emberi kapcsolatokkal bírnak, ezért végeredményben boldogabbak. Ennek köszönhetően pedig egészségesebbek és tovább élnek, mint azok, akik úgymond takaréklángon élik életüket. Amikor egy érzelmi trauma hatására valaki úgy dönt, hogy érzésteleníti magát, vagyis elzárja magában az érzelmeket, az egyben a szenvedélyről is lemond. A színes újra szürkévé válik, biztonságos, semleges szürkévé. Nagy traumák esetén az érzéstelenítés teljesen normális és szükségszerű az életben maradáshoz. Akkor válik problémává, ha ez az állapot állandósul, és megküzdési stratégiából életstratégiává válik. Minél több idő telik el, annál nehezebb lesz a visszaút, de visszaút mindig van. Mivel az érzéstelenítés egy tudatos,vagy tudatalatti döntés eredménye volt, annak a feloldása is egy döntés meghozatalával érhető el. Persze ezt a döntést nehéz meghozni. Lehet, hogy ésszel az ember már tudja, arra lenne szüksége, hogy újra felszabadítsa az érzéseit, hogy megint érezze, hogy él. A lelkében lévő félelem azonban visszafogja: “Mi lesz, ha az érzelmekkel a negatív érzelmeim is visszajönnek? A múltkor majdnem belehaltam, nem bírnám ki még egyszer!”. Szükség van tehát egy biztonságos és gyengéd módszerre az érzéstelenítés feloldásához. Az egyik ilyen módszer a kineziológiai érzelmi stresszoldás. Ennek során az érzelmek felengedése biztonságos körülmények között valósulhat meg. A traumatikus élménnyel való szembenézés úgy megy végbe, hogy az azzal kapcsolatos negatív érzelmeket feloldjuk, leválasztjuk a traumát okozó eseményről. Az emlék megmarad, viszont már nem fog többé érzelmi stressz (félelem, fájdalom, szégyen stb.) kapcsolódni hozzá. Ekkor a lélek megkönnyebbül, és olyan plusz energiák szabadulnak fel, amivel lehetővé válik, hogy az ember újra kapcsolatba léphessen a belső energiaforrását adó pozitív érzelmekkel: önelfogadás, bátorság, önbizalom stb. Minden trauma végleges feloldásához ugyanis az érzelmeink rendbetétele szükséges. Ez pedig nem lehetséges a traumához kapcsolódó negatív érzelmek felengedése, elengedése nélkül. A pozitív érzelmekkel való újrakapcsolódás csak ezután lehetséges. Ez a lelki munka egy megfelelő módszerrel nagyon megéri, mert visszatalálhatunk a belső erőforrásunkhoz, a szenvedélyünkhöz, amivel az életünket újra sokszínűvé változtathatjuk!