Mire valók az érzelmek?
Az érzelmeket nem vagyunk képesek látni, hallani vagy megfogni, ezért hajlamosak vagyunk elfelejtkezni jelentőségükről, és csak akkor szembesülünk erejükkel, ha éppen egy negatív érzelmet élünk meg, vagy egy pozitív érzelem hiányát. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy bár az értelmi intelligenciát 1905-ben kezdték el tesztelni, majdnem 90 évnek (!) kellett eltelnie ahhoz, hogy az érzelmi intelligencia fogalma bevezetést nyerjen a pszichológia tudományába. Ez az „újfajta” intelligencia az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége. Az érzelmi intelligencia tehát végső soron azt határozza meg, hogy az egyén hogyan képes másokkal kapcsolatot teremteni, és azt fenntartani, illetve, hogy milyen minőségű kapcsolatok kialakítására képes. A kiegyensúlyozott lelkiállapot és a társadalomba való beilleszkedés szempontjából az érzelmi intelligencia hasznossága és fontossága ezért alapvető.
Értelem és érzelem
Volt úgy veled gyerekkorodban, hogy mikor nagyon féltél egy dolgozat előtt, felszökött a lázad annyira, hogy ne tudj iskolába menni? Vagy, hogy egy szerelmi csalódás miatt veseköved lett? Hogy egy munkahelyi kudarc miatt migrén tört rád? Hosszan lehetne folytatni ezt a felsorolást a legkülönfélébb fizikai tünetekkel, amiket valamilyen erős érzelem okozott. Van ugyanis egy azonnali, és nagyon szoros kapcsolat az érzelmeink és testünk biokémiai működése között. Negatív érzelmek hatására stressz-hormonok váltódnak ki, izmaink megfeszülnek, pulzusunk gyorsul stb. Pozitív érzelmek hatására öröm-hormonok árasztják el testünk, izmaink ellazulnak, szívünk lassabban ver, stb. A test effajta „mozgósítását”, vagy „lenyugtatását” a központi idegrendszer vezérli. Érzelmeink tehát a gondolkodásunkra és idegrendszeri működésünkre is meghatározó hatással bírnak. Azt mindenki tapasztalhatta magán, hogy képtelen józanul dönteni, mikor „elönti agyát” a düh, vagy, hogy milyen nehezen tud koncentrálni a mindennapi feladataira, mikor szomorú. A tudomány ennél még sokkal többet is felismert. Dr. Erik Kandel 2000-ben azért kapta meg az orvosi Nobel-díjat, mert bebizonyította, hogy gondolataink képesek megváltoztatni agyunk szerkezetét, vagyis az idegsejtek egymáshoz való kapcsolódási mintázatait. Az egyes élmények (érzések) emlékének megjegyzése és felidézése ugyanis aktivizál egy olyan biofizikai mechanizmust, ami szabályozza, hogy mely gének kapcsoljanak be-, illetve ki az adott egyénben. Számítógépes hasonlattal élve, a gondolataink képesek úgy megváltoztatni a testünket, mintha egy szoftver képes lenne módosítani a hardvert. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: végső soron akkor az értelem irányítja az érzelmet, vagy fordítva?
Érzelmi nevelés
Ha már értjük, miért fontosak az érzelmek, és hogyan befolyásolják agyunk, testünk működését, nem késlekedhetünk érzelmi intelligenciánk ápolásával. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének elsődleges terepe a család, már csak azért is, mert az ember az első hat-hét életévében – vagyis az iskolakezdés előtt – inkább érző, mint gondolkodó lény. A materiális gondoskodás és az IQ területére tartozó ismeretek átadása mellett tehát ugyanolyan fontos a gyermekek „érzelmi nevelése”. Amennyiben gyerekként a szüleidtől az érzelmi nevelést nem kaptad meg, felnőttként próbáld azt megadni a benned élő gyermeki énednek! Mit is takar ez? Tanítsd meg a gyerekednek – vagy a benned élő gyermeknek –, hogy:
Érzelmi egyensúly
Akkor magas az érzelmi intelligenciám, ha már csak pozitív érzelmeim vannak? Egyáltalán nem! Onnan tudjuk, hogy érzelmi intelligenciánk megfelelő szintű, ha képesek vagyunk megtartani érzelmi egyensúlyunkat amellett, hogy megéljük mind a negatív, mind a pozitív érzelmeinket. A negatív érzelmeink is mi vagyunk. Nem utasíthatjuk el azokat, mert akkor a személyiségünk egy részét utasítanánk el, ami éppen az egyensúlyunk ellen hat. A negatív érzelmek sokszor hasznosak, mert figyelmeztethetnek egy veszélyre (félelem), felhívhatják a figyelmünket arra, hogy mi az, ami biztosan nem jó nekünk (megalázottság érzése), tanítanak bennünket arra, hogy miben kell még fejlődnünk (kudarcélmény). Az érzelmi intelligencia lényege az érzelmek felismerésének és kezelésének képessége. A társadalmi együttélés szabályai, vagy éppen a neveltetésünk miatt vannak olyan érzelmek – akár negatívak, akár pozitívak – melyeket bizonyos helyzetekben nem, vagy nem teljes intenzitásukban nyilváníthatunk ki. Ha ezek az érzelmek „benn ragadnak”, át fognak alakulni bennünk valami mássá, hiszen „az energia nem vész el, csak átalakul”. A kezeletlen érzelmeink leginkább betegséggé fognak átalakulni. Az érzelmi intelligenciával ezt a transzformációt mind a magunk, mind a külvilág számára hasznos végeredmény felé terelhetjük. A bennragadó érzelmeinket áttranszformálhatjuk például művészi alkotássá, mozgási energiává (sporttevékenység), vagy éppen egy hangos, artikulálatlan kiáltássá egy olyan helyen, ahol mást nem zavarunk ezzel. Az érzelmi egyensúlyunk elérése érdekében tehát nem kell, és nem is szabad lemondanunk egyik érzelmünkről sem. Viszont tudatosítani kell magunkban, hogy mit érzünk, ez az érzés miből származik, mire tanít, mire hasznosítható, mi az az érzelmi energia, amire szükségünk van belőle, és mi az, amit ki kell engednünk magamból? Ugyanilyen fontos, hogy ezt a fajta érzelmi tudatosságot ne csak magunkon, hanem embertársainkon is alkalmazzuk. Az érzelmi intelligencia révén tehát képessé válunk arra, hogy kisebb-nagyobb érzelmi kilengések mellett általánosságban érzelmi egyensúlyban tartsuk magunkat, és mindehhez hozzá tudjunk segíteni másokat is. Ha szeretnéd érzelmi intelligenciád fejleszteni, hívd segítségül a kineziológiát!
