Magány

Mivel az ember társas lény, a magány egy félelmetes és elkerülendő állapot. Magányosnak érezhetjük magunkat akkor, mikor egyedül vagyunk, de akkor is, mikor van velünk valaki. Ez utóbbi, a társas magány még szívszorongatóbb tud lenni. Mi is hát akkor a magány? Nem a létszámtól függ. Egy hiányérzet, amit nem a körülöttünk lévő emberi kapcsolataink mennyisége, hanem minősége határoz meg. Hiszen mit is hiányolunk, mikor magányosak vagyunk? A társunkat hiányoljuk. Nem egy akármilyen embert, hanem azt az embert, aki megért és elfogad minket, aki meghallgat és támogatni képes bennünket, ha bajban vagyunk. Azt a fajta kapcsolódást egy másik lélekhez, ami által biztonságban érezhetjük magunkat. Hogyan történik meg mégis olyan sokszor, hogy egy ember elmagányosodik? Milyen tényezők befolyásolják ezt a folyamatot, és mit tehetünk ellene?     

Egyedül

Az ember az élete legnehezebb dolgaiban mindig egyedül van. A nagymamám bízta rám ezt az életbölcsességet, amit először nem értettem, aztán megtapasztaltam és végül igaznak találtam. Egy olyan igazságnak, ami felkészít és erősebbé tesz az életre. Az egyedül-lét igazságát akkor tapasztalhatjuk meg, mikor valamilyen nagy fájdalom, veszteség, igazságtalanság ér bennünket, olyan nagy, ami lelkünk velejéig hatol. Ezek azok a kiemelt esetek az életünk során, amikor „megmérettetünk”. Amikor eldől, hogy milyen emberek vagyunk: a nehéz helyzet elpusztít, vagy erősebbé tesz bennünket? Egy férfi, aki családfenntartó elveszíti a munkáját. Egy nő, aki szül, és komplikáció adódik közben. Egy tinédzser, aki autóbalesetet szenved és elveszíti a lábait. Nem számít, milyen szerető család veszi körül őket, hány barátjuk van, hogy mennyi orvos, és egyéb szakember siet a segítségükre. A férfinek egyedül kell megküzdenie a kudarcával, és az egzisztenciális félelmeivel, a nőnek a fájdalmával és a gyerekéért való aggodalmával, a tinédzsernek pedig a veszteségével, és a legyőzöttség érzésével. Az egyedül-lét igazsága arra tanít tehát, hogy ezekben a helyzetekben egyedül vagy, mert egyedül kell lenned, hogy egyedül küzdj meg. A küzdést magát nem adhatod át másnak, mert azzal magadról is lemondanál, magadat hagynád cserben. Ha ezt elfogadod, és felvállalod, akkor a nehézségek közepette nem a magányosság keserűségét fogod megélni, csupán az egyedül-lét valóságát. Ez a felvállalt, megélt küzdelem pedig megerősít és képessé tesz arra, hogy anélkül kérj és kapj segítséget másoktól, hogy olyan dolgokat pakolj rájuk, ami nem az övék. Az egyedül-lét igazsága így képes a magányt feloldani.

Elmagányosodás

Az elmagányosodás folyamatát másképpen szoktuk elszigetelődésnek, elidegenedésnek nevezni. A folyamat lényege, hogy a távolság közöttünk, és a között az ember között, akinek a közelségére vágyunk, megnő. Mikor a távolság olyan mértékűre nyúlik, hogy a kapcsolat megszűnik, az elmagányosodás, elszigetelődés, vagy elidegenedés bekövetkezik. A másiktól való elszakadás a folyamat végét jelenti. Mi van akkor a folyamat elején? Hogyan, mivel kezdődik? Mi indítja el, és tartja fenn? Az elmagányosodás folyamata szintén egy távolság keletkezésével kezdődik: az önmagunktól való eltávolodással. Ennek számos kiváltó oka lehet. Neveltetés, ha a szüleinktől nem kapunk elég bátorítást, pozitív megerősítést, ezért önértékelésünk gyenge lesz. Traumatikus élmény, mikor önértékelésünket valami, vagy valaki összetöri (becsapás, cserbenhagyás, válás, megalázás, stb.) És lehet mindezek különféle keveréke, illetve bármi egyéb, ami oda vezet, hogy elhisszük, nem vagyunk érdemesek, méltók, elég jók mások szeretetére. Először tehát önmagunkat hagyjuk el, önmagunkról mondunk le. Miután magunkat már nem tudjuk többé szeretni, tudat alatt bántani, büntetni kezdjük magunkat, hiszen azonosulunk azzal a külső szemlélettel, ami összetört bennünket. Amikor már úgy hisszük, nem vagyok méltók mások szeretetére, meg is teremtjük magunk körül az ennek megfelelő körülményeket. Először nem fogadjuk be mások szeretetét, közelségét, aztán egyenesen elutasítjuk, végül már nem is keressük. Az elmagányosodás folyamata végbemegy. Hogyan lehet a folyamatot visszafordítani? Kezdjük az önmagunkhoz való visszatalálással! Önismerettel, önszeretettel, tudatosságunk növelésével kerüljünk közel újra önmagunkhoz, hogy aztán újra képessé váljunk másokhoz is közeledni! Az önmagunkhoz való visszatalálást pedig kezdjük azzal, hogy szakemberhez fordulunk segítségért, mert egyedül az elmagányosodás ellen tenni lehetetlen vállalkozás.