Lezárás

A királylány szokásos reggeli sétáján egy díszdobozba botlott. Csak úgy oda volt dobva az út szélére, pedig gyönyörű szép volt. Arany berakások ékesítették és egyetlen karcolás sem látszott rajta. A királylány szerencsésnek érezte magát, hogy rátalált erre a kincsre, ezért haza is vitte magával. Mikor később otthon kinyitotta, újabb ámulatokba ejtette a csodadoboz. Egy aprócska hercegfigura emelkedett ki belőle lágy zene kíséretében, majd a figura beszélni kezdett hozzá. Kedves szavaival teljesen elbűvölte a királylányt, olyannyira, hogy napról-napra egyre több időt akart a díszdobozzal és a belőle jövő hanggal tölteni. Először a reggeli sétái maradtak el, míg végül már ki sem akart mozdulni a palotából. Mikor már teljes figyelmével kizárólag a díszdobozra koncentrált, a dobozból jövő csábító hang elkezdett megváltozni. Már nem volt annyira kedves, hanem inkább kritikus, sőt egyre inkább gúnyos, végül egészen bántó. A királylány eleinte nem is vett róla tudomást, még olyan élénken élt benne az a sok szép emlék, ahogyan a kapcsolatuk kezdődött. Aztán ösztönösen elkezdte mentegetni magában a hercegfigura hangját, sőt még alkalmazkodott is hozzá: elfogadta a szidalmait, hogy újra felálljon közöttük a megszokott harmónia. A hang azonban nem változott vissza. Inkább egyre merészebb és brutálisabb lett. A királylány sokáig nem akarta észlelni ezt a változást, és talán soha nem is lett volna képes rá, ha nem kezdett volna valami orrfacsaró bűz áradni a díszdobozból. Ez a szag egyre elviselhetetlenebbé vált számára, aztán egyik nap, mintha csak valami álomból ébredt volna fel, hirtelen felkiáltott: - Hű, de büdös van! Észrevetette, hogy a hálószobájában ül a díszdoboz felé hajolva. Majd körülnézett, és látta, hogy a szobájában rendetlenség van, belenézett a tükörbe, a haja kócos, egész kinézete pedig ápolatlan volt. Nem is nagyon értette, hogyan történhetett ez, hogyan nem vette észre eddig, mi folyik itt? A hang a dobozból meg csak tovább fröcsögött, és a bűz is egyre csak szivárgott. A királylány belátta, hogy ennek így semmi értelme tovább, és határozott mozdulattal lezárta a doboz tetejét. Aztán megmosakodott, átöltözött, mert úgy érezte sétálni szeretne egyet. Egy teljesen új útvonalon indult el, és séta közben arra gondolt, sosem kell félnie kinyitni új díszdobozokat, amennyiben mindig észreveszi, mikor kell lezárnia őket!