Kinek a pap, kinek a papné – és kinek a kineziológia?

Jelenleg Magyarországon tíz jogilag elismert természetgyógyászati tevékenység létezik, melyek közül a kineziológia az egyik. Ezek orvosi, vagy egyéb felsőszintű egészségügyi szakképesítés nélkül végezhető gyógyító eljárások. Egészségügyi tevékenységnek minősülnek, képzettséghez és engedélyhez kötöttek. Rendeltetésük, hogy az orvosi, vagy más néven konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítsék, illetve meghatározott esetekben helyettesítsék.

Az egyik tanárom mindig azt mondta, hogy a kineziológia nagyon sokféle problémára való, de nem mindenkinek. Azt hiszem, ez igaz minden természetgyógyászati módszerre. Végső soron valamennyi módszernek az a célja, hogy az egyént önmagával harmóniába hozza, és ezáltal beindítsa az öngyógyító mechanizmusokat. Van, aki az érintés útján (masszázsterápiák, reflexológia), van, aki rezgések révén (biorezonancia kezelés), van, aki mozgással (légzésterápiák, Csi Kung), esetleg táplálkozás révén (fitoterápia), van, aki intellektuális úton, beszélgetés által (életmód tanácsadás), és van, aki komplex módszer révén (kineziológia) tud kapcsolódni önmagához, és hozzáférni ahhoz az információhoz, ami a gyógyulásához kell. Annak eldöntése, hogy melyik módszer való nekünk, természetesen feltételez egy bizonyos szintű önismeretet. Amennyiben nem vagyunk biztosak a választásunkban, a következő kérdések megválaszolása segíthet.  Volt olyan módszer, ami egyszer már segített?/Volt olyan módszer, ami egyáltalán nem segített?  Milyen módon szoktam legegyszerűbben kiadni magamból a feszültséget?/Hogyan tudok általában a legkönnyebben ellazulni? (kibeszélem, kimozgom, elég, ha valaki megölel, zenehallgatással stb.) Milyen módszerben hiszek/tudnék hinni? (Miről tudom elhinni, elképzelni, hogy képes nekem segíteni?) Készen állok arra, hogy a probléma mélyére hatoljak? Hajlandó vagyok egy hosszabb segítő folyamaton végigmenni? Inkább valami sürgős segítségre/rövid távú megoldásra van most szükségem?

A kineziológiáról három dolgot mindenképpen érdemes tudni: összetett (komplex) eszköztárral dolgozik, interaktív és legfontosabb segédeszköze az izomtesztelés.

Egy kineziológiai kezelés alkalmával a kliensnek beszélnie kell magáról (szellemi szint), érzelmi stresszoldásban lesz része (lelki szint), és szükség szerint különféle mozdulatsorokat, gyakorlatokat kell végeznie (testi szint). A kezelés hatása is megjelenik mindhárom szinten. Például egy testi problémáról (mondjuk alvászavar) a kezelés során kiderül, hogy lelki oka van, és az érzelmi stresszoldás eredményeképpen szűnik meg. A kineziológia interaktivitása az előbbiekből is kiderül. A kezelés során a kliens nem csupán fekszik és befogad, mint például egy masszázs alkalmával, amivel megjegyzem, semmi gond nincs, csak jó tudni, hogy a kineziológiai kezelés nem ilyen. A folyamatban a kliensnek aktívan részt kell vennie, amiért cserébe azt kapja, hogy kizárólag olyan ütemben és mélységben haladhat, ami számára a legbiztonságosabb és legmegfelelőbb. Az izomtesztelést a kineziológus információszerzésre használja a kliens adott problémájával kapcsolatban. Sem elektródákra, sem fekvőtámaszok végzésére nem kell gondolni, az izomtesztelés egészen természetes úton történik: a kineziológus megfogja a kliens kezét, és meghatározott módon mozgatja. Így használja fel az izmok és az idegrendszer kapcsolatát egyfajta „bio-jelzőműszerként”.       

Amennyiben tehát egy tudományosan megalapozott, megbízható és biztonságos gyógyító eljárásra van szükséged, ami nem orvosi kezelés; nyitottnak érzed magad egy komplex, holisztikus módszerre, ami az embert test-lélek-szellem egységeként közelíti meg; készen állsz egy legalább 3-5 kezelésből álló folyamaton végigmenni; hosszú távú megoldást keresel a problémádra; szeretnél „mélyre menni”, a dolog „végére járni”; hajlandó vagy őszintén, aktívan beleadni magad a közös munkába, akkor minden valószínűséggel a kineziológia a te „papod” vagy „papnéd”.