Kinek a döntése?
Az élet döntések sorozata. Már a megfoganás is egy döntés, ahogyan a megszületés is az. Akié a döntés, azé a felelősség, az viseli a következmények terheit, de bírja a döntések eredményeit is, és az irányítás is azé, aki dönt. Egy új élet megfoganásához kétségtelenül szükséges feltétel egy apa és egy anya, de korántsem elégséges. Kell hozzá annak a léleknek a döntése, aki vállalja, hogy ahhoz a szülőpárhoz leszületik. Az orvostudomány meg tudja magyarázni, hogy milyen hormonális folyamatok működtetik a szülést, de azt nem, hogy mi, vagy ki indítja be ezt a folyamatot. Azt gyanítják, hogy a magzat döntése indítja be. Azt gondolni tehát, hogy az életünk nem a mi döntésünk volt, vagy hogy mi ezt az egészet nem is akartuk, csak a szüleink miatt vagyunk itt, és minek kellett ez egyáltalán, egyszerűen felelőtlenség. Az, hogy életben vagyunk, kőkeményen a mi döntésünk is. Ahogyan az is, hogy hogyan, és mikor távozunk majd belőle. Minél hamarabb vállaljuk a felelősséget az élet melletti döntésünkért, annál hamarabb hagyjuk abba az önáltatást, mások, vagy az élet, isten, sors stb. hibáztatását a rosszért, és kezdhetünk büszkék lenni magunkra a jóért. Hogy a döntésünknek súlya van? Igen. De ez teher? Vagy inkább hatalom? A döntés a Tiéd!

Karma kontra szabad akarat
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár. A karma szó jelentése ugyanis: tett, cselekedet. A karma törvénye tehát a tetteink, cselekedeteink által elindított okozatosságok szigorú törvényszerűségét írja le. Egy olyan folyamat ez, aminek az elindítását befolyásolhatjuk, de utána a lefolyását már nem. Az egzakt tudományágak is ismerik ezt a mechanizmust a hatás-ellenhatás törvényeként, ami pedig abból a törvényszerűségből ered, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Egy hatást mindig követ egy megfelelő ellenhatás, mert az energia végső soron kiegyenlítődésre törekszik. A büntetőjogban is alkalmazzuk a karma törvényszerűségét, ott kauzalitásnak nevezzük: aki a bűncselekményt okozta, vagyis a tettet elkövette, az tartozik érte felelősséggel, tehát annak kell bűnhődnie. Az energia csak így tud kiegyenlítődni, vagyis az egyensúly helyreállni. Döntéseink szülik tetteinket, tehát ahány döntés, annyi tett, és annyi okozatosság. A létrehozott ok-okozati összefüggések pedig okozatosságok végtelen hálózatát hozzák létre. A karma nem igazságos, vagy igazságtalan, nem büntet, vagy jutalmaz, se nem jó, se nem rossz, csak egy törvényszerűség. Ki irányítja? A tetteink irányítják, amit pedig a döntéseink határoznak meg. A döntések meghozatalára pedig minden ember szabad akarattal rendelkezik. Szabadon dönthetem el tehát, hogy melyik ok-okozati összefüggést hívom életre. De miután döntöttem, és az alapján cselekedtem, az okozatosság már érinthetetlen. Megváltoztatni, vagy visszavonni nem lehetséges. Viszont annyi új döntést hozhatok, és új okozatosságot indíthatok el, ahányat csak akarok az előző ellensúlyozására, egészen addig, amíg az egyensúlyi állapotot el nem érem. A döntéseinkben rejlő szabad akarat tehát karma-teremtő erő.

A nem döntés is döntés?

A döntéseinkben rejlő szabad akarattal teremtjük a karmánkat. Másképpen mondva, tudatos, vagy tudatalatti döntéseinkkel, választásainkkal ok-okozatossági folyamatokat indítunk el. Mikor egy ilyen folyamat végbement, vagyis az adott következmény megvalósult, új döntési helyzet elé kerülünk. A karma és a szabad akarat ekképpen kéz-a kézben jár, az egyik kiváltja, életre hívja a másikat. Mi történik akkor, amikor úgy döntünk, nem döntünk? Amikor elhalasztjuk, vagy egyszerűen kihagyjuk a lehetőséget a döntésre? A karma addig fogja „feldobálni” az új döntés lehetőségét, amíg egy döntés meg nem születik. Ilyenkor van az, hogy az életünk különféle területein azt tapasztaljuk, hogy „már megint ez történik velünk”, mintha mindig ugyanolyan helyzetekbe pottyannánk. Egészen addig, amíg végül egy döntés születni fog, amit nem mi hozunk meg, hanem valaki más. Így egy valaki más által létrehozott okozatosság alanyává válunk. Ezután már azt fogjuk érezni, hogy sodródunk. Az „élet”, az „események” áldozataivá válunk. A nem döntéssel ugyanis tulajdonképpen amellett döntünk, hogy átadjuk az irányítást a karmánk felett. A karmánk teremtőiből annak elszenvedőivé válunk. Az irányítás persze visszaszerezhető, amint végre meghozzuk azt a bizonyos döntést, amit már régen meg kellett volna. Az egyensúly ekkor végre helyreáll, amit onnan fogunk tudni, hogy az életünkben a dolgok újra a helyükre kerülnek. Amikor tehát úgy érezzük, az életünk valamely területe nincs rendben, mert nagyon nem úgy történnek a dolgok, ahogyan történniük kellene, érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen döntést nem hoztunk meg, amit meg kellett volna?

Akkor jó a döntés, ha könnyű?

Dönteni tudni kell, hogy kézben tudjuk tartani életünk alakulását. De ha igazán jót akarunk magunknak, akkor nem elég „csak” dönteni, hanem „jól” is kell tudni dönteni. Honnan lehet tudni, hogy mi a jó döntés? Azt általában még a döntéshozatal előtt pontosan érezzük, hogy nehéz, vagy könnyű döntés előtt állunk-e? Azonban azt, hogy valóban jól döntöttünk-e legtöbbször csak utólag, a következmények bekövetkeztekor tudjuk leszűrni. Annál nehezebb a döntés, minél kevésbé látjuk, milyen következménnyel jár majd. A kiszámíthatatlanság, az „ismeretlen az egyenletben” pedig mindig ijesztő. Olyan ijesztő tud lenni, hogy hajlamosak vagyunk a nehéz döntés helyett inkább kisebb, beláthatóbb, vagyis könnyebb döntéseket meghozni. Csak hát a könnyebb döntéseknek az ereje is kisebb. Mérsékeltebb változást képesek csupán az életünkben létrehozni. A jelentős változásokhoz nagy erejű döntésekre van szükség. Az elénk álló döntési helyzetekben ismerjük fel tehát a karma hívó szavát: nagy, vagy kis változásra van-e szükségem az életemben? Ne azt nézzük, hogy mennyire félelmetes, vagy ismeretlen az a jövő, amire a döntési helyzet lehetőséget ad. Lássuk meg benne azt, hogy az utunk, a karmánk milyen horderejű változásra, fejlődésre kínál számunkra lehetőséget! Nézzük olyan szemmel, hogy lehet, hogy félelmetes az új választás, mert új utakra visz, de mi fog történni velem akkor, ha ezt a lehetőséget kihagyom, ha nem próbálom meg? Hol fogok akkor maradni? Mikor lesz legközelebb lehetőségem egy ilyen változásra? Ha képesek vagyunk felismerni, mekkora változásra hív fel minket a karmánk az adott döntési helyzettel, és képesek vagyunk meghozni az annak megfelelő energiájú, horderejű döntést, akkor, még ha nehéz, vagy félelmetes is, biztosak lehetünk abban, hogy nem döntöttünk rosszul, mert megtettük magunkért azt a lépést, amire a továbbfejlődésünk érdekében szükség volt. Nem rontottunk a sorsunkon, nem szabotáltuk önmagunkat, hanem megfelelő választ adtunk a karmánk hívó szavára. Az eredmény, vagy a jutalom ebben az esetben garantált: felsőbb szintre léphetünk.