Gyógyulás

Gyógyulásra akkor van szükségünk, amikor az életünkben valamilyen folytonosság megszakad. A testi-, lelki-, mentális szinten viszonylagosan hosszabb ideje fennálló „jól-lét”, „egészség”, „épség” az, amit folytonosságnak tekintünk. Ez a kiinduló állapot, amit egészségnek, épségnek hívunk, és amihez viszonyítjuk azt az állapotot, amibe a minket ért sérülés esetén jutunk. Sérüléskor rés keletkezik a folytonosságainkon. A gyógyulás pedig az a folyamat, ami befoltozza, befedi a keletkezett rést, újra összetapasztja az elszakadt, eltávolodott végeket, és visszajuttat bennünket a folytonosság állapotába. Helyreállítja az épségünket, újra egésszé tesz bennünket.

A folytonosság elvesztése mindig fájdalommal jár. Minél nagyobb a sérülés, annál nagyobb fájdalommal. Ekkor az életösztön bekapcsolja, elindítja a gyógyulást. A gyógyulás egy folyamat, aminek hossza és milyensége két tényezőtől függ. Az egyik a sérülés, a seb súlyossága és jellege. A másik és valójában fontosabb tényező az adott ember élni akarása. Ez utóbbi ugyanis befolyásolja az életösztön erősségét. A gyógyulás minden esetben megkezdődik, hiszen egy ösztön indítja el. Azonban az élni akarás, ami egy mentális, tudati állapot képes azt blokkolni, lassítani, vagy éppen támogatni. Ezért van az, hogy egy traumába „bele lehet halni” és meg is lehet belőle gyógyulni.    

Nagy „sebek” esetén az jelenti a kihívást, hogy az ember képes-e, illetve hogyan képes abba a tudatállapotba kerülni, amivel a gyógyulás automatikusan beinduló folyamatát megfelelően támogatni tudja? Az élni akarása hogyan tud együttdolgozni az életösztönével? Az élni akarás tulajdonképpen egy mélyen, lelki szinten gyökerező hit abban, hogy az ember életének még a megélt sérülés ellenére is van értelme és értéke. Bizalom abban, hogy még szükség van rá, még feladata, célja van, amiért érdemes küzdeni. Ezt a hitet számos tényező akadályozhatja és támogathatja. Számítanak az ember addigi élettapasztalatai, amik az önértékelését alakították, és az, hogy milyen minőségűek az emberi kapcsolatai. Képes-e segítséget kérni, vagy elfogadni másoktól?

Minden sérülésünk esetén jusson tehát eszünkbe, hogy az életösztönnek köszönhetően biztosak lehetünk abban, gyógyulásunk automatikusan bekapcsol és elindul, és vizsgáljuk meg, hogy adunk-e esélyt arra, hogy végbe is menjen?