Figyelem

Kineziológusként azzal foglalkozom, hogy meghallgatok embereket. Pontosabban nem csak meghallgatom őket, hanem figyelek rájuk, méghozzá teljes figyelemmel, hogy meg is halljam, valójában mit mondanak. És persze közben végezzük azokat a technikákat, amit szükséges az adott témával kapcsolatban, de ami a "munka" nagy részét elvégzi, az nem más, mint az őszinte figyelem. Az aranyat ér. Amint őszinte és kizárólagos érdeklődéssel fordulok valaki felé, az beindít egy folyamatot, amiben lazulnak a görcsök, elengednek a megítéléstől való félelem pajzsai, és leoldódnak az álarcok. Az a személy, aki ilyen elfogadó figyelmet kap, mintát kap arra, hogyan figyeljen jól önmagára. Elkezdődik egy ítéletmentes párbeszéd és közös gondolkodás róla, ami elvezet először a megértéshez, majd a szeretetteljes elfogadáshoz. Az elfogadás érzése pedig minden szintű öngyógyító folyamatot bekapcsol. Ilyen minőségű figyelmet adni is jó, mert egészen más megvilágításba helyezi a másik embert. Pontosabb és teljesebb rálátást ad a történetére, ezáltal egyszerűen közelebb hozza. És aki közelebb van, az már nem annyira idegen, vagy ijesztő.
Ha arra vágysz, hogy a világ egy barátságosabb, elfogadóbb hely legyen, amihez érzed, hogy te is kapcsolódsz, akkor ehhez - ha jól figyeltél - megosztottam veled az aranyat érő információt.