A belső erő

A belső erő a lélek ereje. Egy láthatatlan, megfoghatatlan energia, ami belső erőforrásként hajt minket előre. Túllendít minket a holtponton, kihúz a gödörből, rávesz, hogy lépjünk végre. Aktív, igenlő, teremtő, előre lendítő energia ez, ami nem hagy minket megrekedni egy ponton, vagy visszacsúszni oda, ahol már nem kellene lennünk. Éppen ezért életerőnek is szoktuk nevezni.

Mivel láthatatlan és megfoghatatlan, csak akkor tapasztaljuk erejét, mikor működésbe lép. Az élet kihívásai, nehézségei hívják életre: a kudarc, csalódás, veszteség, betegség, fájdalom és hasonlók. Onnan tudjuk, hogy van, hogy minden rosszban, ami történik velünk, egyszer csak eljön egy pont, mikor valami megszólal bennünk: „Akkor is bebizonyítom, hogy…”; „Lehet, hogy ezt elvették tőlem, de van egy valami, amit soha senki nem vehet el tőlem.”; „És akkor, mi van?”; „Nem baj, legközelebb sikerülni fog, ha nem így, akkor úgy!”; „Soha, senki nem teheti ezt velem többé!”; stb.

Ez az a hang, ami szétoszlatja a stresszt, a félelmet, ami gúzsba kötött bennünket, aminek segítségével felülemelkedhetünk a nehéz élethelyzeten, és kicsit távolabbról tekinthetünk rá. A múltból a jelenbe repít, amitől a fejünk kitisztul, és a lelkünk erőre kap, hogy új döntést hozhassunk szabadon a jövőre, a következő lépésünkre vonatkozóan. Vegyük észre, ismerjük fel, hogy ez a mi belső erőnk, saját erőforrásunk, amire számíthatunk a bajban! Hallgassunk rá!

Gondoljunk vissza egy nehéz életszakaszunkra, és idézzük fel, mit üzent akkor a belső erőnk, amivel akkor kijöttünk a bajból? Ha ez megvan, akkor tudatosítsuk, hogy valóban van belső erőnk, ami már egyszer (kétszer, sokszor) segített. Azt is tudatosítsuk, hogy hogyan, milyen gondolattal, érzelemmel segített? Így tudunk hozzáférni máskor is a belső erőnkhöz. Így tudjuk erősíteni a bizalmunkat benne. És így képesek vagyunk meglátni azt is, hogy a belső erőnk is fejlődik. Minél többször, többféleképpen lép működésbe, annál erősebbé válik. Akárcsak a tűzben edzett acél. Éljünk vele!